...

Sziasztok! Tudom, nem írtam ki, de vége a blognak. Láttam új feliratkozókat, örülök nektek, de sajna vége! :) Helyette viszont nyitottam egy új blogot. Nem ígérek semmit, de ezt mostmár próbálom normálisan írni!...

Imádom az életem!...Se

2.rész - Mi seggek!

November 17 (csütörtök)

Arra keltem, hogy valaki konkrétan pofán nyom valamilyen nyálkás vagy mittudomén milyen szarral. Ez a valaki az én egyetlen, nagyon aranyos öcsém volt. 

- Ja, azért szeretlek - röhögött fel, miután kirohant a szobámból. 

- Richárd! - szaladtam volna utána, de beütöttem a lábam az ágyam sarkába, így elestem és ennek következtében megöleltem a padlót. És hát, nem tudtam utána futni. Azért anya nagyot nézett, mikor habos fejjel, a fejemet fogva bicegtem le a lépcsőn. 

- Az égszerelmére, mit csináltál már megint? 

- Ricsi volt! Rögtön te is gyanúsítgatsz. Ez fájt. Itt belül - mutattam a szívem helyére. 

- A szíved a másik oldalon van - szólt mellékesen Petra. 

- Ne kötözködj! - szóltam rá rögtön. Valahogy így kezdődött a reggelem. 

- Mi az első óránk? - kérdeztem az éppen mellém érő Vandától. Ő csak megvonta a vállát, és ment tovább. Kösz! Nagy segítség voltál te is! Végül is beértem becsengőre a matekra. Csak az volt a baj, hogy nekünk nyelvtanunk volt. Így konkrétan rohanhattam át az egész iskolát, hogy megtaláljam azt a kurva termet. Mert persze a fiúk voltak olyan kedvesek, és ott hagytak a büfénél, mikor reggel bementem. Hogy rohadnának meg! 
- Na, mivan Dávidka? - vigyorgott rám Ádám, mikor már végre beértem a JÓ terembe. Ja, mellesleg a tanár előtt egy perccel. 
- Kuss! Ott hagytatok a büfénél, ti köcsögök! 
- Azt hittük, hogy egyedül is idetalálsz. De hát, ha nem, akkor következőleg fogjuk a kezedet! - nézett rám vigyorogva. 
- Most úgy letörölném a képedről azt a vigyorgott - néztem rá aranyosan. 
- Dávid, Ádám az igazgatóhoz! - szólt a tanárnő, ahogy belépett a terembe. 
- Dehát nem is csináltunk semmit! - háborodott fel rögtön a mellettem ülő fiú, amúgy teljesen jogosan. 
- Tudom, de az igazgató hivatott titeket. - bólintott. - Úgyhogy gyerünk! - tapsolt kettőt. Mi a jó édes tökömet szeretne már megint? 
 Aztán végül kiderült, hogy csak a múltkori cigizés miatt akart kikérdezni minket, hogy mit láttunk. Mi aztán tagadtunk mindent, annak ellenére, hogy köbö az egész sztorit tudjuk. Nameg, hogy mi is benne voltunk. 
- Hú, bazdmeg, aszittem' lebuktunk - szólt az Ádám. Az elég szar helyzet lett volna, tekintve, hogy már négyszer rajta kaptak cigizésen. És még csak november van. 
- Dotter, jöjjön ki felelni! - kiáltotta el magát Gabriella. Vagyis "NCS" ( Nagy Csöcs ) 
- Jó - bólintottam. - Mit tanultunk most? - ezt a kérdést nem kellett volna feltennem. Egy akkora karót kaptam, hogy a naplóból kilógott. Hát, ez van. 

Szünetben konkrétan szenvedtem, ugyanis körülöttem az összes fiú kockult, a lányok meg elvoltak magukkal. De végül találtam magamnak elfoglaltságot: Zsófi és Rebi előttem beszélgettek, így azt hallgattam. Jóvanna', unatkoztam. 
- Dotter, ha befejezte Rebekáék beszélgetésének a hallgatását, akkor kijöhet felelni! - dobta le a naplót Éva. 
- Má' megin' én? - kaptam fel a  fejem a nevem hallatán. Kurvára elegem van az iskolából! 
- Igen! Na, gyerünk! - Szavakat mondok, azokat fordítsd, aztán pedig mondatokat! Aki súg, ő lesz a következő és egy egyessel gazdagodik! - nézett az osztályra. Ez annyira fenyegető volt, hogy mindenki nagyon beparázott. Komolyan, nem tudom, mit hisznek a tanárok, de tizedikben már ez kurvára nem fenyegető. Max elsőben még majd beszartam volna, ha ezt hallom... de tizedikes vagyok! 
 Én egy ötössel gazdagodtam, Patrik viszont full hülye angolból, így egy rohad nagy karót kapott. Azt is kell néha. 

- Hallod, jössz a Rákóczihoz? - lökött meg Márk. Órák után még bandáztunk egy kicsit a suli előtt... khm..kicsit..csak másfél órát. 
- Minek? - néztem rá. És aztán leesett. A Rákóczis lányok, valami fullos nők! 

Jóhogy megyek, el is indultunk. Épp jókor érkeztünk, mert éppen akkor lett vége az utolsó órájuknak, így kint beszélgettek. 
- Anyád, azok a seggek - néztem végig egytől-egyig rajtuk. Fúú...
- Rögtön fantáziálunk, hah? - lökött meg röhögve Ádám. 
- Jóhogy, mért, te nem? - néztem rá. Van nálam gumi?
- Dede. Húú, bazdmeg, ha egyszer eljönne valamelyik hozzánk... - gondolkozott el Ádi. Ott mi lenne...
- Mehetek én is? - kérdezte Domi. Amúgy azokat a fejeket látni kellett volna. Tátott száj, mintha még soha nem láttak volna jó seggeket. Pedig fényképünk is van róluk. 
- Halljátok, emlékeztek, mikor péntek este jártuk a várost, és seggeket fotóztunk? - szólt röhögve Zsombi. Soha nem felejtem el. Az valami nagyon nagy este volt. A képek még mindig megvannak a gépemen, pedig Ricsi csórt már el tőlem egy-kettőt. De így is köbö 50 van, de lehet, hogy keveset mondok. És ezt egy este alatt csináltuk. 
- Az nagyon naaagy volt - nevetett fel Domi. Én is ezt mondom.:D

- Dávid, amúgy te nem ma találkoztál volna Lizával? - nézett rám Ádám, miközben sétáltunk haza.
- Baazdmeg, totál elfelejtettem. Geciii, fel kell hívnom. - kaptam elő a telefonom és már hívtam is. De egy balfasz vagyoook. Kurva jó csaj, én meg elfelejtem. Gratulálok, Dávid, gratulálok!

1.rész - Csak egy átlagos nap...vagy ma jöttem rá valamire?!

Na, sziasztok! Meg is hoztam az első részt. Én ugye nem szoktam prológust írni, ez ennél sem fog megváltozni. A "karakterek" menüpontban még lesznek változások, viszont az "osztály, tanárok, órarend" menüpont kész, kukkantsatok be! Nem is rabolom tovább az időtök, itt a rész...:) ^^<3

November 16 (szerda)

Na cső! Először is. Dotter Dávid vagyok, 16 éves és Budapesten lakom a családommal. Hát, hogy is mondjam, elég neveletlen vagyok, gyakran feleselek, (nem csak a szüleimmel) nem hallgatok senkire. A haverjaim legtöbbsége olyan mint én, tehát elég sok barátom van. (ez értelmes mondat volt) Nem vagyok valami csúnya, így csajok is vannak a 10m-es körzetemben. A stílusom olyan változó, de leginkább deszkás. Ja, igen, deszkázok, focizok, ezeket versenyszerűen, BMX-ezni meg csak úgy hobbiból. De akkor...a mai nap...

- Dávid, keljél már az ég szerelmére - csapta ki anya az ajtóm, majd szó szerint beviharzott. Csoda, hogy nem lett egy tornádó. Amúgy reggel fél hétkor történt ez. A faszom akar ilyenkor már fent lenni. 
- Hagyjál! Had aludják már - húztam a fejemre a takaróm, mivel felhúzta a redőnyt a drága. 
- Nem hagylak! Tegnap is elkéstél, az már a sokadik volt a hónapban. - dobott meg egy ruhakupaccal. A sok közül. - Mondtam már, ezeket tedd el! Lassan már a szobádba sem tudunk bejönni! 
- Nem bánnám - morogtam, mire egy hörgés féleséget kaptam, miközben kiment anya. Aztán nyugtom volt...körülbelül 15 percig, ugyanis a nővérem tört be, hogy nem találta a topját, nem raktam-e el valahova. De, bizonyára nálam van, mert abba akartam menni suliba. Komolyan? Még egy ilyen nem normális családot! Áhh... 
Nagy nehezen kiszenvedtem magam az ágyból, majd a szekrényemhez léptem. Egy zöld Vans póló csőgatyával, ilyen téli sapka féle sapkával, plusz DC magasszárú cipő. Beletúrtam a hajamba, aztán húztam is le a konyhába. Az egész család lent volt, a nővérem valami zöld szart kotyvalt a konyhában, anya és apa kávéztak, az öcsém meg szekálta Petrát. Ez a mi kis családunk...
- Kérsz? - mutatta felém Petra a zöld löttyét. 
- Ez rosszabbul néz ki, mint én, mikor be vagyok baszva - ráztam a fejem. Hogy lehet azt meginni? Vagy azt talán inkább szívja. 
- Hidd el, nálad semmi nem néz ki rosszabbul - tette Ricsi a vállamra a kezét. 
- Na, takarodj - mutattam az ajtó felé, mire az öcsém vihogva kiment. Miközben ettem a müzlimet, anyáék bejöttek a konyhába és rám néztek. 
- Van valami dolgod délután? - kérdezte apa. Aha, rosszat sejtek. 
- Attól függ - vontam meg a vállam. 
- Mitől? 
- Hogy mit szeretnétek. 
- Segíts a boltban! - mosolygott rám anya. - Na, ráérsz? 
- Rá - bólintottam. - De melyikben? 
- A Pullosba - vonta meg a vállát anya, egy kis gondolkozás után. Tőlem. 
- Van cigitek? - kiabáltam be a nappaliba, mielőtt elindultam a suliba. Általában szokott lenni. Na, meg adni is szoktak. Amúgy ott volt az előszobában, de azért akkora bunkó nem vagyok, hogy szó nélkül elvegyek egyet. Most nem vagyok akkora bunkó. Régebben voltam. 
- Az előszobában - hallottam apa hangját. Elvettem egyet. Kettőt. Hármat. Az egész dobozt. Egy köszönés után elindultam a suliba. Vagyis elindultam volna, ha nem kell megvárnom Ricsit. Komolyan, az a gyerek még nálam is több ideig készülődik. Sőt, Petránál is több ideig. 
- Na, mi a faszom van már? - néztem érdeklődve a kapun kilépő öcsémre. 
- Jójó, itt vagyok - állt meg mellettem. - Mehetünk. 
- Na, nem mondod?! Végre. - indultam el. 
- Te melyik boltba mész segíteni? - néztem le a tesómra. 
- Heavy-be - vonta meg a vállát. Ahha. Akkor Petra melyikbe megy? Na, mindegy.

Ahogy beértünk a suliba, rögtön el is váltunk, ő ment a termébe, én meg az udvaron álló osztályomhoz. 
- Na, cső! - léptem oda hozzájuk, majd lepacsiztam a fiúkkal. Nos, az én osztályom. Hát, nem mondhatni a legjobbnak. Sőhőőt... Még bőven beszélgettünk, mikor lejött az ofő, hogy fel kéne menni órára. Nagy nehezen felhúztuk magunkat ofő órára. Rajtunk az se fogott ki, hogy a tanár rég bent volt. Beszéltünk tovább. 
- Az összes fiú az igazgatóhoz! Most! - kiáltotta el magát az ofő, mikor már megunta a folyamatos dumálást. Nem tudom, mit hitt, minket ez se hatott meg túlzottan. Nos, az ofő órán megbeszéltük, hogy mit csináltunk eddig. Vagyis, hogy ki dobált papírgalacsinokat a fiú vécé plafonjára, hogy miért másztunk ki a másodikról a tetőre, hogy hogy gondoltunk, hogy kicsúzlizhatunk a harmadikról, hogy miért csináltunk dominót a padokból stb. stb. stb. Aztán végre szünet lett.
- Hallod Dávid! - lökött meg Ádám. - Mi van Larával? - biccentett az említett lány felé.
- Semmi. Mi lenne? Lefeküdtünk. Ennyi - vontam meg a vállam. Semmi több nem volt, nem is akarom, hogy legyen. 
- Aha. Pedig jó nő! - nézett végig látványosan Larán. 
- Jó nő, de a szexen kívül máshoz nem ért. - pillantottam Ádámra, aki még mindig Larát nézte. 
- Lehet - vonta meg a vállát Ádám. Éppen mentünk volna be Domival a töri terembe, amikor Zsófi jött ki. És logikusan nekünk jött.
- Jajj, bocsi - hajolt le a telefonomért. 
- Semmi - vettem fel a könyveit. 
- Hallod, tök szép szeme van - néztem Zsófi után. - Meg jó a segge! 
- Na, mi van, Dávidka szerelmes lett? - tette a kezét a vállamra. Aha. Majdnem eltalálta. 
- Ha még szükséged van arra a kézre, akkor nagyon gyorsan vedd le a kezed a vállamról! - tanácsoltam neki aranyosan mosolyogva. Erre tarkón vágott. 
Törin annyira érdekelt az Árpád-ház, hogy inkább facebookoztam. 
- Dávid! - szólított meg Katalin. (Kati néni) - Igaz az, amit most Zsófi mondott? - támaszkodott meg a tanári asztalon és próbált fenyegetően rám nézni. Nem sikerült. 
Először Zsófira néztem, aztán Patrikra, aki mellettem röhögött, majd a tanárnőre. 
- Igaz! - vontam meg a vállam, olyan "annyira mindegy" stílusban.  A válasz egyébként jó volt, de még most se tudom, hogy mire mondtam igent. 
Szünetben lent voltunk az udvaron. 
- Dávidkaaa! - ugrott mellém Domi és átkarolt. - Ott van Zsófika. - mutatott az emlitett személy felé. 
- Már mondtam, nem vagyok szerelmes! Egy éjszakára jó lenne, de semmi több! - vonogattam a vállam. Ahogy ránéztem Zsófira, tényleg jó nő, de annyira nem. Ezt most jól megaszontam. 
A következő óra tesi volt, ahol mi fiúk fociztunk, a lányok meg röpiztek. Nem volt nagyszám, sikeresen döntetlen lett. Utána egy kémia, ahol szintén annyira lekötött az anyag, hogy askoztam. Előző órán facebookoztam, most askozok. Kell a változatosság. 
- Hallod, mi van Zsófival? - súgta Ádám. Leütök valakit, ha még egyszer megkérdezi. 
- Semmi bazdmeg! Már mondtam - rá se néztem, csak askoztam tovább. Ezen a birkán az se fogott ki, megkérdezte askon. Istenem, ez már fáj. 
Aztán a következő óra biosz volt. Ahol csoportokba osztott minket Diána. A csoportoknak a keringési rendszert kell majd otthon lerajzolni meg így benyilazgatni az izéket benne, meg beírni. Aha, köbö ennyi a feladat. Két hetünk van rá. Na most, én Larával, Ádámmal meg Zsófival vagyok egy csoportban. Három csoport van, mind négy fős. Szünetben megbeszéltük, hogy nálunk kezdünk, vagyis holnap megyünk hozzánk, aztán majd kiderül, hogy ki lesz a következő. 
Ezután egy irodalom volt, ahol nem csináltunk semmit. De komolyan. Óra elején egy feladatot megcsináltunk, aztán ha azzal készen lett mindenki, akkor zenét hallgatunk. Ennyi volt, még házit se kaptunk. Órák után kicsit beszélgettünk a suli előtt, aztán én mentem haza, majd a boltba segíteni...